| |||||
A hiperbár oxigénterápia hatása
Bizonyára sokaknak ismerős a búvárbalesetek speciális kezelésére szolgáló keszonkamra kifejezés. Azonban azt már kevesen tudják, hogy ezt a szerkezetet nemcsak bajba jutott búvárok kezelésére használják, hanem a modern egészségügy területén számos más betegség gyógyítására is.
A hiperbár oxigénterápia, vagy magasnyomású oxigénkezelés során kezeltjeink a hiperbár kamrában foglalnak helyett. A terápia lényege, hogy amennyiben megnöveljük a környezeti nyomást, a nyomással arányosan több gáz oldódik a folyadékokba. Kezeléseink során ez a folyadék a kamrában helyett foglalók vére, a megnövekedett beoldódású gáz pedig az orvosi tisztaságú 100%-s oxigén.
A megnövekedett környezeti nyomáson belélegzett oxigén a tüdőn keresztül nagy koncentrációban jut a vérbe, a vérkeringéssel pedig eljut a szervezet minden területére.
A normál légköri nyomás másfélszeresén lélegzett 100%-s oxigén hatására szöveteinkben 12-15-szörös oxigénszint épül fel.
A megnövelt oxigénkoncentráció hatására a véráramon keresztül - a csökkent vérkeringés ellenére is - jelentős mennyiségű oxigén jut el a sérült sejtekhez, szövetetekhez.
A megnövelt nyomáson belélegzett tiszta oxigén enyhíti a rossz vérellátású sérült sejtek, szövetek oxigénhiányát.
A terápia során az oxigén minden testnedvbe beoldódik, ezáltal a csökkent vérellátású vagy vérrel egyáltalán el nem látott szövetekbe is eljut. Ezzel a fájdalommentes és egészséges emberek számára is alkalmazható gyógymóddal a sérült szövetek extra adag oxigént kapnak, amely segíti a fehérvérsejteket a fertőzések leküzdésében, serkenti a kapillárisok újraképződését, a sérült szövetek és szervek regenerációját, így radikálisan felgyorsítja a gyógyulási folyamatokat.
A terápia speciális hatásain kívül meg kell említeni, hogy általánosságban javítja az anyagcserét, erősíti az immunrendszert, gyorsítja a test regenerálódását, valamint növeli a szellemi és fizikai teljesítőképességet.
Jótékony hatásai miatt sok esetben egészségmegőrzés területén is előszeretettel alkalmazzák.
Mikor van szükség a Hiperbár Oxigénterápiára?
Hiperbár oxigénterápiát elsősorban olyan krónikus betegségek gyógyítására használják, melyek okozója az elégtelen vérkeringés, ilyen például a cukorbetegek lábszárfekélye, vagy a nehezen gyógyuló sebek.
Jelentősen lerövidítheti a terápia a rehabilitációs időt a csont- és izületi sérülések esetében, ezért az élsportban is előszeretettel használják. Plasztikai vagy helyreállító beavatkozások után is alkalmazzák, mert a terápia elősegíti a műtéti seb gyorsabb és szebb gyógyulását.
Az oxigén bizonyos kórokozókra nézve is pusztító hatással bír, így a fertőzések (húsfaló baktérium, Lyme-kór), gyulladások (pl.: csontgyulladás) kezelésére is széles körben alkalmazott.
A vérkeringés javításával eredményesen lehet segíteni olyan neurológiai betegségeken, mint például a zajtrauma okozta akut fülzúgás vagy a migrén. Az oxigénkoncentráció növelésével a kezelés alkalmas továbbá az agyvérzés miatt kieső funkciók bizonyos mértékű helyreállítására is.
A HBO kezelés menete
Jelenleg HBO-terápiára orvosi beutaló nem szükséges – viszont hasznos segítség, ha a páciens magával hozza előző leleteit, zárójelentéseit; illetve kezelőorvosa által összefoglalt betegség-adatait.
A HBO terápia egy szakorvosi konzultációval kezdődik, melynek alkalmával a orvosunk megismeri a beteg panaszait és zárójelentését. A HBO konzultáció után a páciens kezelésre való fizikális felkészítése következik. A helyszíni orvosi vizsgálat során megnézzük a középfül-viszonyokat és a nyomásegyenlítési képességet, meghallgatjuk a mellkast, spirometriás vizsgálatot végzünk, – szükség esetén mellkas-RTG-t/CT-t kérünk, RR-t mérünk és amennyiben a páciens nem rendelkezik friss hozott EKG-vel, ezt pótolva csinálunk. Közben természetesen kikérdezzük a pácienst aktuális panaszairól, anamnéziséről, aktuálisan szedett gyógyszereiről. Hangsúlyozandó, hogy nem „újravizsgáljuk" a betegséget, hanem a speciális viszonyoknak megfelelően a kezelésre való alkalmasságot tisztázzuk. HBO-szempontból egy páciens egészségi állapota lehet: tartósan alkalmatlan, (pl. epilepszia), időlegesen/részlegesen alkalmatlan (akut arcüreg-gyulladás) vagy HBO-ra teljesen alkalmas.
A páciens HBO terápiára alkalmassága esetén megkezdjük kezelését. A HBO-terápia alatt a beteg helyet foglal a kamrában, ülve vagy szükség esetén transzport-ágyon fekve. Minden kezelésen jelen van a felügyelő kísérő szakszemélyzet (hiperbár orvos, vagy szakápoló), aki a kamrában kezelt betegekért és a külső-belső tér közötti kommunikációért felelős. A kezelési idő hossza és a kezelési túlnyomás nagysága diagnózis- és aktuális betegállapot-függő. A betegek/diagnózisok kezelése sok éves nemzetközi kutatásoknak megfelelően már tudományosan kidolgozott, nemzetközileg standardizált terápiás sémák szerint történik.
A leggyakoribb standard kezelési séma-jellemzők: általában 1,5 és 2,5 óra kezelési idő, 1,5-2 bar környezeti nyomáson, mely a normál légköri nyomás másfél-kétszerese, ez a környezeti nyomásérték olyan, mintha 10-15 méternyi tengervíz lenne feletünk.
A kezelés megkezdésekor a - 12 személy egyidejű kezelésére alkalmas - hiperbár kamra belső nyomását az egészségügyi határokat messze túlbiztosítva, lassan emeljük. Ekkor a páciensek egy enyhe nyomásváltozást érezhetnek a dobhártyájukban, mely általában a betegeink 2%-ánál szokott problémát jelenteni. Az enyhe fájdalomérzést elkerülendő, a kiegyenlítés technikáját szakorvosaink előre begyakoroltatják a páciensekkel. A terápiás nyomás elérése után a betegek orvosi tisztaságú oxigént kezdenek légzőmaszkon át belélegezni a nemzetközi terápiás standardokban meghatározott ideig. Ebben a fázisban változatlan a nyomás, tehát már nem kell egyenlíteni. A terápiás séma előírásainak megfelelő módon betartjuk a protokoll szerinti oxigén szüneteket, mely minimalizálja a mellékhatások fellépésének kockázatát. Ez alatt az idő alatt a páciensek kényelmes ülésekben olvashatnak, pihenhetnek.
A kezelés befejeztével a hiperbár kamra belső nyomását lassan a környezeti nyomásnak megfelelő szintig csökkentjük. A páciensek a kezelések után még legalább 30 percig orvosi felügyelet céljából a Centrumunkban tartózkodnak. A terápia lefolyását többoldalúan dokumentáljuk (EKG, RR, pulzusszám, szöveti oxigénszint mérés, lézer Doppler mérés, spirotmetria).
A kezeléseket kúraszerűen, naponta megismételve kell végezni, tehát ebben az esetben nem egy kezelésről, hanem egy kezeléssorozatról beszélünk. A kezelések általában a reggeli órákban kezdődnek 8 és 11 órától.
Amennyiben kezelésünk felkeltette érdeklődését kérjen bővebb információt telefonon, vagy jelentkezzen be konzultációra!
Eredményességünket öt éves hazai szakmai múlt, több ezer kezelés és több száz elégedett páciens támasztja alá.
A HBO története
A felfedező kedvű emberek az idők kezdete óta próbálták meghódítani a víz alatti világot; kutatták, hogyan lehetne minél hosszabb ideig ott nézelődni és dolgozni. Már az ókori görögök is ismerték a keszonkamrát, maga Hérodotosz énekelte meg az első, az irodalomban is megnevezett búvárt, Scyllist, aki állatbőrből készült búvárharangot – a mostani keszonkamrák ősét – használt víz alatti segédletként.
A középkorban a búvárharangokat tovább használták és fejlesztették, például Sir Edmund Halley is foglalkozott a tökéletesítésükkel.
A szárazföldön dokumentáltan elsőként Nathaniel Henshaw (1628-1673) angol természettudós gyógyított az általa 'Domicilium'-nak elnevezett ős-keszonkamrával.
Az ipari forradalom hídépítő-mélyépítő törekvéseinek kiszolgálására egyre szélesebb körben terjedt a túlnyomás alatti munkavégzés, mely új betegség-képet, a keszonbetegséget is „terjesztett" világszerte. A keszonbetegséget tanulmányozva dolgozta ki a modern túlnyomás-orvoslás alapjait a munkaegészségtanban Smith, Heller és Schrötter. Az experimentális túlnyomás-orvoslás tudományos megközelítését és az 'új anyag': az oxigén túlnyomáson való alkalmazását a francia fiziológus Paul Bert kutatásai alapozták meg az 1870-es években.
Először 1908-ban, a hamburgi Elba-alagút építésekor keszon-balesetet szenvedett munkások gyógyítására alkalmaztak sikerrel oxigént túlnyomáson. A technika fejlődése a háborús (haditengerészeti) bevetések alkalmával is elősegítette a túlnyomásos oxigénterápiával kapcsolatos elméleti-gyakorlati tapasztalatok felhalmozását.
Fél évszázaddal később, az 1950-es években Churchill-Davidson, Ite Boerema és munkatársaik kifejlesztették a túlnyomáson végzett oxigénkezelések modern elméleti és technikai hátterét.
Ettől az időponttól a hiperbár oxigénterápia a modern gyógyító-megelőző orvoslás stabil alkotórészévé vált. A HBO megbízható segítőtárs ott, ahol a károsodott mikrokeringés miatt kialakult szöveti funkciózavarok, gravis anaerob fertőzések és oedemák jelentik a fő problémát a páciensek (és az őket gyógyítók) számára.
Európában mintegy 200 hiperbár centrum működik. A világ „maradék felén", azaz a többi kontinensen az egyes országokban széles határok között mozog a HBO-centrumok száma. Nem csupán a legfejlettebb és -gazdagabb országokban alkalmazzák a HBO-t, mert pl. Pekingben több HBO-centrum működik, mint Európában összesen.
A terápiás felhasználás (azaz a javallatok, módszerek, stb.) többé-kevésbé standardizáltak, így a minnesotai (USA) Mayo-Klinikán ugyanazon célok érdekében használják a HBO-kamrákat, mint Haifában (Izrael), vagy Johannesburgban (Dél-Afrika) és természetesen Budapesten is. A terápia nemzetközi elismertségét – és a terápiás palettán való hasznosíthatóságát nem csak az bizonyítja, hogy ezt a terápiás technológiát több mint 340 éve folyamatosan használják; hanem az is, hogy a nemzetközileg akceptált vezető terápiás centrumokban évtizedek óta standard-szerűen alkalmazzák, számos külföldi betegbiztosító által összköltség-megtakarítási céllal finanszírozottan.
